Bella & Edward - 3. fejezet - Elment...Elhagyott...

3. fejezet

Elment... Elhagyott...
Alice nézd... meghalok!

Le kellett ülnöm. a szívem nagyon lassan vert, kezdtem úgy érezni, mintha megállna. Alice, hogy tehetted ezt velem? Edward? Miért? A könnyeim csak úgy záporoztak. Nem láttam tőlük semmit. Csak a Cullenék jártak a fejembe. Hirtelen eleredt az eső, és nem tudtam hova mehetnék. Reneesme rugdosódott. Most az is fájt. Álmomban nem gondoltam volna, hogy egy kicsi lány miatt elveszthetem életem értelmét. Bementem a villába, leültem a nappaliba és elkezdtem gondolkozni. Hogyan is csalogassam vissza a Cullenéket? Elkezdtem tervezgetni, hogy elmegyek a Volturihoz és feladom magam Reneesmével együtt. Ekkor egy hang megszólalt a fejembe.
- Bella, ne merészeld... Engedd, hogy...Kérlek! - a hangja olyan lágy és nem:
- Nem Edward, nem! Elhagytál... Készülj fel a temetésemre.
Nem figyeltem többet a hangra. Pár perccel később pedig elhallgatott... Hiányzik! Órákig ültem a Cullen villába és gondolkoztam. Eldöntöttem, hogy elterjesztem Forksba, hogy meghaltam és Reneesmével új életet kezdek, feltéve, hogy túlélem. Mindent aprólékosan elterveztem és reméltem Alice látja a tervem, egy-két helyen túllőttem a célon tervezgetés szinten, kizárólag. Na mit is kezdjek magammal? Hazamentem... Összecsomagoltam a ruháimat és írtam egy levelet Charlienak, hogy elmegyek anyához. Anyának hagytam egy üzenetet, majd elindultam. A LaPush beli sziklás parton mentem. Egy óvatlan pillanatban elrántottam a kormányt és kiugrottam az autóból. A szívem hevesebben vert mint valaha. Épségben a két lábamra érkeztem, pedig ilyen talán még sose volt. Az autó pedig bezuhant a tengerbe. Fájó szívvel néztem utána, még Charlietól kaptam amikor ide költöztem Forksba. Sírva tettem meg az utat a Cullen villáig. Ez az új otthonom és sose hagyhatom el. Kicsomagoltam a dolgaim Alice szobájába. Úgy döntöttem, könnyebb az ő szobájába betelepednem, mint Edwardéba. Lefeküdtem Alice heverőjére és hagytam a gondolataimnak, hogy megrohamozzanak. Eszembe jutott a gyönyörű rét a varázslatos Edwarddal. A könnyeim patakokban folytak, és nem tudtam gátat szabni nekik. Reméltem működött a tervem és a pajzsom is. Remélem Alice csak addig látta az eseményeket amíg el nem rántottam a kormányt... És remélem még ma visszajönnek.

Már éjfél van, de a Cullenék sehol... Alice... Biztos rájött a turpisságra... Francba. Idegességem odáig jutott, éreztem ahogy a pajzsom cserben hagy. Leültem a gép elé, és rendeltem egy jegyet a holnapi legelső gépre Volterrába. Aztán vártam. Alice csak látja mit tervezek, elmondom a Volturinak, hogy egy félvámpírt hordok a szívem alatt. Elképzeltem hogyan reagál a Volturi és öröm fogott el. Ez kell nekem... Öljenek meg... Edward nélkül értelmetlen az életem. Ekkor Reneesme nagyot rúgott belém. Nagyon fájt, de megértettem.
- Reneesme figyelj kicsit a mamára kérlek. - kis rugás volt a válasz - muszáj megtenned mindent. Mindent ami tőled tellik kicsim. Mikor végre kibújsz, kérlek harapj meg. Ahol érsz... Érted Reneesme? Ez nagyon fontos, különben egyedül maradsz! Muszáj mindent megtenned. Ha nem teszed meghalok... És egyedül maradsz, és idővel eljön érted a Volturi, tudod róluk meséltem. Reneesme kérlek ígérd meg, hogy megteszel mindent amir eképes vagy!
Reneesme belém rúgott és értettem, érti mit kérek tőle. Ekkor egy kép villant fel előttem egy icipici vörös hajú baba a szívére teszi apró kezét és bólint. Értettem, mit mutatott, megígéri, hogy megteszi amit kérek. Boldogság öntött el. Gondoltam eszek pár falatot, mert Reneesme is félig ember tehát ételre van szüksége. Bár nem voltam biztos benne, hogy bármi emberi fogyasztásra alkalmast is találok, de már nagyon éhes voltam, tehát egy őzet is képes lennék megenni. Erre a gondolatra elmosolyodtam. Emmett beszólásai jutottak eszembe. Meglepődtem amikor kinyitottam a hűtőt, tele volt emberi fogyasztásra alkalmas fél kész ételekkel. Egy pizzát gyors megcsináltam magamnak, majd leültem a tv elé a nappaliba. Charlie jutott eszembe, a torkom összeszorult. Nem sokára ahogy Reneesme megszületik elmehetek innen, vele együtt. És akkor megpróbálhatom elfelejteni Charliet. Hirtelen megcsörrent a telefon. Majd azt mondom a házvezetőnő vagyok, odaszaladtam és felvettem:
- Hallo
- Dr. Cullen, Charlie vagyok. Tudna segíteni, Bella eltűnt az autóját megtaláltuk a LaPush-nál a tengerbe, de Bella sehol... Nincs véletlen ott, Edwarddal?
- Öhm... - összeszorult a torkom - én... a Cullenék házvezetőnője vagyok... Dr Cullen és a családja elutaztak egy fél órája Hawaiira. öhm... nem tudom mikor jönnek vissza.
- oh... köszönöm... - majd bontotta a vonalat.
- AAPUU!!! - sírtam bele a telefonba, de a túloldalról, csak a könyörtelen sípolás válaszolt.
Nem tudom meddig feküdtem a telefonnal a kezembe, csak azt tudom, hogy már zsippadt mindenem, és vagy 20 kg-al nehezebbnek éreztem magam. Mikor lenéztem a hasamra láttam, hogy mekkora lett.. Elszörnyedtem... Reneesme ne nőjj ilyen gyorsan... Összetöröd a csontjaim...
Én nem látom a jövőt, mint Alice... Nem vagyok gondolatolvasó, mint Edward... és nem vagyok orvos se mint Carlisle, de tudom, ha nem történik valami csoda, akkor meghalok, ahogy Reneesme megszületik.

Felmentem Alice szobájába és ledőltem a heverőre. Nem tudtam mikor jön...csak azt hogy várom...

Várom, hogy jöjjön a fájdalom!

Folyt.köv. =)

Lécci komizzatok! Szerintem nem nagy kérés, hogy pár szót odabiggyesszetek a fejezet alá!
Előre is köszi: Beeezy