Bella & Edward - 7. fejezet - Halál vagy Élet? Edward ne ...

7. fejezet

Halál vagy Élet?

Edward ne hagyj el!

Megrökönyödve álltunk Alice előtt. Miről beszél Alice? Edwardnak Olaszországban kell lennie, hiszen meg akar halni vagy nem? A síromnál? Mért? Mért kínozza magát? Edward, miért?

- Alice, ki leselkedik Edwardra? – kérdeztem gombóccal a torkomban. Mindenki Alice-ra nézett és várta a választ.

- Nem tudom, nem látom ki az, és Edward se vette még őt észre.

- Akkor megyek, veszek három jegyet vissza Port Angelesbe. Addig döntsétek el, ki jön és ki…

- Carlisle hat jegyet vegyél, mindannyian visszamegyünk… - mondta Rosalie

- De mi van, amíg repülünk, Edward megint meggondolja magát és ide jön Olaszországba, valakinek itt kell lennie, hogy megállítsa.

- Nem… mindannyian megyünk! – mondtam Carlisle-nak.

- De Bella, Carlisle-nak igaza van…

- Nem nincs… Nem maradhat itt senki, mi van, ha nem egy ember figyeli, hanem több… hárman kevesen vagyunk…

Carlisle elment megvenni a jegyeket, mi pedig mély hallgatózásba merültünk. Szerintem mindannyian ugyanazon a dolgon gondolkoztunk. Ki figyeli Edwardot? Alice leült egy székre a váróba, és elmélyedt, hátha meglát valamit, valami kis jelet, hogy ki figyeli Edwardot. Rosalie üres tekintettel meredt maga elé, sose láttam még ilyennek, szoborszerű arca mély fájdalmat tükrözött, Rosalie, akármennyire is felszínes most az arca a valós érzelmeit tükrözte. Emmett mosolygós arca is fájdalmat tükrözött. Jasper pedig idegesen fel-alá járkált.

- Hagyjátok már abba! Belehalok ebbe a sok fájdalomba. Rám nem gondoltok? Van a saját fájdalmam és még a tiéteket is el kell viselnem. Már próbálkoztam kis nyugalmat sugalmazni Nektek, de nem fogadtátok, mind engem talált el, mostanáig bírtam, de ha nem hagyjátok abba, biztos, hogy öngyilkos leszek, már úgyis itt vagyunk, csak elszaladok a Volturihoz.

- Jasper, ne mondj ilyet! Érthető, hogy mindannyian feszültek vagyunk, de te erős vagy és el tudod viselni ezeket a plusz érzelmeket. – mondta Carlisle.

Emmett elmosolyodott, Jasper ezt pozitívumnak vette, ezért leült és ő is magába mélyedt. Olyan rossz őket így látni, a mindig gyönyörű, kiegyensúlyozott Cullen család, magába roskadva szomorúan ül az Olaszországi reptéren. Nekem ez nagyon fáj, csak én tehetek róla. Ha nem akarom annyira Reneesmet… De ez jobb, ha meg se fordul a fejembe. Edward és Reneesme a két legjobb dolog, ami valaha történt velem az… életben? Lehet ezt így nevezni? Ami így kezdődik? Gondolataimból Carlisle rángatott vissza.

- Mennünk kell! Beszállás!

Mindannyian elindultunk a hatos kapuhoz. Beszálltunk a gépbe, majd elfoglaltuk a helyünket. Én Carlisle mellé kerültem. Rosalie Emmett mellé. Alice pedig Jasper mellett ült. Egyre izgatottabb lettem, amikor a pilóta közölte kapcsoljuk be a biztonsági övünket. A repülőút nagyon lassan telt. Valahol az óceán felett repülhettünk, amikor Alice megmerevedett, szeme üvegessé vált. Megvártuk, míg Alice látomása véget ért, aztán megrohamoztuk a kérdéseinkkel.

- Mit láttál? Edward? – kérdeztem aggódva.

- Edwardot meg fogja támadni aki, leselkedik rá, és… és… én nem tudom ez, hogy lehet… de én nem látom tovább Edwardot… mintha… mintha… - Alice mondandója keserves (könny nélküli) zokogásba fulladt. Elképzelni nem tudom, egy vámpír hogyan tud sírni. De Alice tud. Carlisle-ra néztem, aki megdöbbent arcot vágott. Szerintem erre ő sem számított.

- Sietnünk kell. Mire beérünk, Port Angelesbe ott lesznek az autóink. Felhívtam Esmét, amíg megvettem a jegyeket. Mindannyian egyenesen a temetőbe megyünk. Alice mond mit láttál pontosan? – kérdezte Alice-tól, amikor látta, hogy jobban van.

- Hozhatok valamit? Jól van kisasszony, egy kis vizet hozzak? – kérdezte az egyik légi kísérő.

- Köszönjük, nem kérünk semmit, csak egy kispárnát. – mondta Jasper.

- Itt van a fejük feletti tartóba. Parancsoljon. Biztosan jól van?

- Igen, minden rendben köszönjük. – mondta Carlisle. A légi kísérő elment, de furcsa, aggódó pillantásokat vetett Alice-ra.

- Na, mondd mit láttál pontosan – sürgettem Alice-t, tudom ez nem szép, hiszen rettenetesen felkavarta, amit látott, de muszáj tudnom, van-e remény. Muszáj, hogy pontosan elmondja. Tudnom kell, ahogy a többieknek is.

- Edward a sírodon feküdt Bella, a fájdalmát is éreztem a látomáson keresztül. Aki leselkedett rá, hátulról elkapta, és elkezdte tépni a bőrét és aztán láttam egy rakás tüzet… és utána semmit. De a támadót sem láttam. Nem tudom ki volt az. Nem láttam. És teljes sötétség van… Nem érzem Edward jövőjét… Olyan mintha… mintha… meg… - zokogásba fulladt az utolsó szava, de nem kellett kimondania, mind tudtuk. meghalt… Nem az nem lehet… Ennyire nem lehet kegyetlen az élet. Edward nem halhat meg… hiszen a szoborszerű márvány erős teste nem adhatja fel. Nem bukhat el, mert valami buta vámpír újat húzott vele. Az nem lehet!

- Kérem, kapcsolják be a biztonsági öveiket, leszálláshoz készülődünk. – hallottuk a pilóta hangját. Végre megérkeztünk.

- Carlisle, hogy legyen. Hogy megyünk a temetőbe, mi van, ha többen vannak ott és csak ránk várnak… - kérdezte Rosalie.

- Odamegyünk mindannyian, és megküzdünk azokkal akik, meg… - a hangja elcsuklott - megölték Edwardot.

Mindannyian beleegyeztünk. A gép közben leszállt mi pedig szinte repültünk le róla. Beültünk az autóba és padlógázzal száguldoztunk vissza Forksba. Remélem, Charlie nem épp ma este akar gyorshajtót fogni, mert akkor rájön, hogy élek, és rájön, hogy mi is történt valójában. Az idő és az autók is csigalassúsággal mentek. Az idegeim pattanásig feszültek, de nem csak az enyémek. Mindenkin az látszott, hogy mindjárt megőrül. Jasper arca nagyon nyúzott volt. Látszott rajta, hogy a fájdalom, amit érez, felemészti belülről. Nagyon sajnáltam szegényt. Megcsörrent Rosalie kis ezüst telefonja.

- Rendben. Akkor a kapuba parkolunk. – majd letette. – Carlisle volt, azt mondta, a kocsikat tegyük le a kapuba és „beszaladunk” a sírodhoz.

- Ja, a sírom… Ezt az elfuserált ötletet.

- Bella, Te csak Charlie-t akartad megvédeni ez által, ez egy rendes dolog volt tőled, most akármennyire azt hiszed nem. Edward csak… röviden tömören belehal a fájdalomba, mert nem tudja, hogy élsz… és mellette még bolond is, mert nem hisz nekünk.

- Ne mondd ezt! Rosalie, ne szidd Edwardot, különben megöllek - morogtam rá.

- Ne haragudj! – mondta bűnbánóan, de én nem hiszek neki. Gyilkos tekintettel meredtem rá. Gyűlöllek Rosalie, akármit teszel ez így marad. Na, jó, nem, csak az indulat beszél belőlem, de azért ne haragudjon már, hogy beszél Edwardról, amikor lehet, hogy már nem is él…

- Itt vagyunk, kiszállás – kiáltotta Rosalie. Amikor kipattantunk az autóból akkor ugrottak ki Carlisle-ék is. Egyszerre kezdtünk el rohanni a fákkal szegélyezett úton a sírom felé. Gondolataimban csak Edward járt… Könyörgöm, legyél még életben!!! Mikor közelebb értünk hatalmas tűzre lettünk figyelmesek. Nem, ez nem lehet. Összeszedtem magam és még gyorsabban kezdtem futni, ahogy a többiek is. Mikor odaértünk a tűz közelében csak pár ruhadarabot láttunk és mancsnyomokat. Azok még biztos régebbről vannak ott, amikor a temetés volt, de Edward nem volt a sír közelében. Átnéztük mindenhol, de sehol nem volt ott.

- ÚRISTEN! EDWARD… MEGHALT!!! –üvöltöttem majd zokogva (könnyekkel) a tűz mellé borultam. Rosalie és Alice is mellettem ült. Carlisle, Emmett megrázta a fejét. Jasper pedig elrohant, de ez most nem érdekel! az életem értelme…

- meghalt – fejeztem be hangosan a gondolatmenetet.

Folyt. köv.=)

Írjatok komikat légyszi!!! Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre! =) Első öt komizó… tudjátok!!! =)

Bella & Edward - 7. fejezet - ízelítő

KÉSZ A 7. FEJEZET!!!
Akinek megvan az e-mail címe, annak elküldöm!
Amúgy itt egy kis ízelítő:

"...- Mit láttál? Edward? – kérdeztem aggódva.

- Edwardot meg fogja támadni aki, leselkedik rá, és… és… én nem tudom ez, hogy lehet… de én nem látom tovább Edwardot… mintha… mintha… - Alice mondandója keserves (könny nélküli) zokogásba fulladt. Elképzelni nem tudom, egy vámpír hogyan tud sírni. De Alice tud. Carlisle-ra néztem, aki megdöbbent arcot vágott. Szerintem erre ő sem számított.
- Sietnünk kell. Mire beérünk, Port Angelesbe ott lesznek az autóink. Felhívtam Esmét, amíg megvettem a jegyeket. Mindannyian egyenesen a temetőbe megyünk. Alice mond mit láttál pontosan? – kérdezte Alice-tól, amikor látta, hogy jobban van..."

Na kérek komikat, hogy-hogy tetszik!!! Várjátok a frisst? Holnap 18:00 és 19:00 között teszem fel! Addig is légyszi komizzatok, hogy milyen az ízelítő! =)
Puszillak titeket!

Kis gonoszkodás...

Kis gonoszkodás! =)

Úgy döntöttem kicsit gonoszkodok veletek! Addig nem teszem fel a 7. fejezetet, amíg legalább 15 komment nem lesz a 6.fejezet alatt (az én hozzászólásaimat leszámolva!).

(najo ennyire nem vagyok szőrősszívű, de lécci kommizzatok! írjatok kritikát, hogy jobb legyek!)

Bella & Edward - 6. fejezet - Boldogság vagy hasonló...

6. fejezet

Boldogság vagy hasonló…

Összenéztünk, mi heten vámpírok. Először úgy éreztem újra verni kezd a szívem, Edward.
Boldogan kezdtem szaladni az ajtóhoz, Jasper megérezte boldogságom és az izgalmam Carlisle pedig lefogott.
- Engedj el, Carlisle, Edward az.
- Nem, Bella. Látszik, hogy új vámpír vagy még. –zavarodottan néztem rá, miről beszél – Bella nyisd ki a füled, hallgasd csak… Edwardnak már nincs szíve. Viszont aki itt van annak dobog a szíve.
Elkezdtem fülelni, valóban, két szív dobogását hallgattam. Az egyik Reneesmeé volt, a másik pedig egy izgatott alaké, valószínűleg azé, aki az ajtó előtt állt. Hirtelen megfeszült minden izmom. Vajon ki lehet az? Charlie? Rájött, hogy a Cullenék visszatértek és számon akarja kérni hol vagyok? Vagy ki az? Jacob? Gondolni sem akartam rá.
- Akkor hogy tudjuk meg, hogy ki az? – kérdeztem aggodalmasan.
- Jasper és Emmett már kimentek a hátsó ajtón megnézni.
- Valami fiatal nő. Emmett kint…
- Itt vagyok, valami ingatlan kereskedő a nő, és meg akarja venni a Cullen-villát. Mondtam neki, hogy jöjjön vissza délután, mert a családotok korán el szokott menni, és délután jön vissza.
Esme morogni kezdett – nem eladó a házam. Ezt én…
- Nyugodj meg kedvesem, nem adjuk el, ezt te is tudod – nyugtatta Carlisle.
- Carlisle, Edward vissza fog jönni?
- Sajnálom Bella, ezt nem tudom. Remélem… de – megcsörrent Carlisle mobilja.
- Dr. Carlisle Cullen, miben segíthetek… Köszönöm már nem érdekel a Kanadai munka, igen köszönöm, visszaköltöztem a családommal Forksba, ha mégis esedékes lenne, jelentkezem… köszönöm.
- Ki volt az? – kérdezte Esme.
- Jelentkeztem egy orvosi állásra Kanadába. Most hívtak vissza.
- Alice, mi baj? Mit látsz? – kérdeztem aggódva.
- Csak képek, repülő, fény, ünnepség, Volterra, tűz, Edward – mondta kerekre nyílt szemekkel Alice.
- Neeem… - sikítottam – valamit tennünk kell. Carlisle, mit jelent ez?
- Bella, Carlisle nem jövendőmondó, ahogy Alice se, nyugi mindent megteszünk.
- Carlisle felhívom Edwardot – mondta Rosalie.
- Rendben, derítsd ki, hogy mire készül.
Rosalie elvonult, csendben ültünk heten a kanapén, vártuk Rosaliet, Reneesme Esme kezében aludt, nagyon aranyos volt. Sírni volt kedvem, ha tudnék, biztosan sírnék tehetetlen dühömben. Jasper érezte a feszültséget, ezért egy nagy adag boldog érzelmeket küldött nekem, jól esett, de nem csillapította az érzéseimet. Vártuk Rosaliet, hogy visszajöjjön, de már vagy 10 perce kiment. Elkezdtem erősen koncentrálni Rosalie-ra és Edwardra. Lehunytam a szemem, és koncentráltam. Edward járt a fejemben, amikor hirtelen meghallottam a hangját, amint Rosalieval beszél:
„- Rosalie, nem tudom mért mentetek vissza, de nem érdekel, Bella úgyis meghalt. Nem élte túl, és én vagyok a hibás, hagyjatok, felejtsetek el… nem tudok nélküle élni!...”
Felkavart, amit hallottam, Edward azt hiszi meghaltam. Mit tegyek? Rosalie fujtatva jött vissza a nappaliba.
- Nem lehet beszélni vele. Katasztrófa. Nem hallgat rám, azt hiszi Bella meghalt, és a Volturihoz akar menni, hogy megkérje, őket öljék meg.
- Nem… az nem lehet… Edward – mondta fájó hangon Esme.
A szívem összefacsarodott. Edward, itt vagyok, mért vagy ilyen buta? Ha tudnék sírni, már sírnék.
- Most mi legyen? – kérdeztem
Jasper nyugtató érzést küldött mindannyiunkra, de senkire nem használt.
- Utána megyünk. – jelentette ki Carlisle. – ne aggódjatok, előbb ölöm meg én, minthogy a Volturi hozzáér.
- Segítek – ajánlkozott Emmett, de tudtam, hogy csak viccelnek, legalábbis remélem.
- Akkor most csapatokba szerveződünk, és úgy megyünk Edward után, nem szabad, hogy mindenkit egyszerre vegyen észre. Rosalie velünk jössz, vagy maradsz Reneesmevel?
Rosalie könyörgően nézett Esmére.
- Vigyáznál rá? – kérdezte.
- Persze. Majd itthonról aggódok, de hívjatok, bármi történik. – válaszolta Esme.
- Rendben, akkor Rosalie, Bella, Alice, ti hárman indultok A Denali-klánhoz, megnézitek Edward nincs-e ott, mi pedig rögtön Olaszországba megyünk, hogyha oda jönne, le tudjuk beszélni.
- Mi? – néztem zavarodottan Carlisle-ra. – Nem. Nem megyek a Denali-klánhoz. Olaszországba megyek, veletek vagy nélkületek. Edward az életem értelme. Nem… Nem hagyom, hogy megtegye. Együtt megyünk Olaszországba. Hatan biztosan megtaláljuk, bárhol van!
Carlisle lemondóan beleegyezett, de nyilván nem örül neki. Mikor ketten maradtunk a nappaliba, felajánlottam neki, hogy menjünk csak ketten, de azt mondta, hogy semmi értelme úgyis utánunk jönnének. Megértem, hogy nem, örül neki, hogy mindannyian oda akarunk menni, de be kell látnia, nincs más megoldás. Kb. két perc alatt mindannyian bepakoltuk, amire szükségünk van. Carlisle megcsókolta Esmét, aki fülébe súgta legnagyobb kívánságát:
„Hozd vissza Edwardot!” A szemem szúrni kezdett, vártam a maró könnycseppeket, de nem jöttek. Hisz már nem tudok sírni. A Port Angeles-i repülőtéren megvettük a jegyeket az első Olaszországba induló gépre, de még így is maradt másfél óránk. Leültünk a váróba, és csak vártunk, senki nem mondott semmit. Egy szavunk nem volt, csak ültünk ott hatan, mozdulatlanul. Az emberek megbámultak, de minket nem érdekelt. Mikor már Jasper érzései sem tudták csillapítani feszültségemet, felpattantam és elkezdtem fel-alá sétálni, gondolom az a többieket idegesítette, de nem érdekel. Engem kicsit megnyugtat. Felszólítottak, hogy az olaszországi gépbe szálljunk be. Mind a hatan elkezdtünk szaladni a 24-es kapuhoz. Elővettük a jegyeket és szaladtunk. Nem tudom hova siettünk, hisz még volt idő, de mind úgy éreztük ez kell. Kis feszültség oldásnak. Oda adtuk a jegyeket, és szálltunk be a gépbe. Elfoglaltuk a helyünket és vártunk a felszállásra. Alice és Rosalie között ültem, és hiába nincs képességem az érzelmek érzékeléséhez, éreztem, hogy mindketten nagyon feszültek. Felszólítottak a biztonsági öv bekötésére. Mi bekötöttük és vártuk a felszállást. A gép lassan emelkedni kezdett és még jobban feszültek lettünk. Megpróbáltunk pihenni. Ültünk, olvastunk, de semmiképp nem szólaltunk meg, ahhoz nem volt elég erőnk. Jasper a fejét fogta és csóválta. Emmett csak ült átölelte Rosaliet és nézett a semmibe. Carlisle gondolkozott. Alice pedig koncentrált. Csak én nem tudok másra gondolni, csak Edwardra. Mi lesz, ha meghal? Ez a kérdés járt csak a fejembe. Edward szeretlek! Tudom nem hallod, de kezdek megőrülni, magammal beszélgetek. A repülési idő hamar letelt, újra felszólítottak az övek bekötésére, amikor Alice megmerevedett, látása elhomályosult. Megrázkódott, majd óriásira nyílt szemekkel nézett ránk, mi nem értettük, mi történt, lehet Edward rájött, hogy utána jöttünk.
- Edward… Nem Olaszországban van
Carlisle, Jasper, Emmett, Rosalie és én is elkerekedett szemekkel néztünk rá. Butaságokat beszél, nem hiszem… Edward biztos csak ezt akarja mutatni neki.
- Miről beszélsz? – kérdeztük szinte egyszerre.
- Megváltoztatta a döntését. Ezer százalék, hogy nincs itt Olaszországba. Tudom. Ismerem a helyet ahol van. Mi is voltunk ott. És még Bella Te is tudod, hol van.
- Én? De hát én nem látom a „jövőt”. Honnan tudnám, hol van?
Carlisle fürkészően nézte Alice-t. Majd megszólalt.
- Mielőtt meghalna, ott van…
- Pontosan Carlisle, mehetünk vissza. Edward Bella a sírjánál van Forksban, és van itt még valami.
- Mi? – kérdezte Rosalie.
- Valaki leselkedik rá… - fejezte be Alice
Folyt.köv. =)
Első 5 komizó megkapja a 7. fejezetet hamarabb!!! E-MAIL CÍMET ÍRJATOK!!! Szerintetek ki leselkedik Edwardra? =)

HÍRDETÉS!!!

HIRDETÉS!!!

BOCSÁNAT CSÚSZIK A DIZICSERE MEG A FRISS HOLNAPRA, MERT KÖZBEJÖTT EGY CSALÁDI PROGRAM!!!! BOCSÁNAT!!! HOLNAP BEPÓTOLOM!!! 

Szavazást hirdetek a következő történettel kapcsolatban! Tudom még ezt sem fejeztem be, de már most szeretném eldönteni, hogy a következő, hogy kezdődjön, ugyanis már gondolataim vannak, de kíváncsi lennék, hogy Ti mit olvasnátok szívesen! =)

A következő dolog, amiről értesíteni szeretnélek Titeket: hogy nagy valószínűséggel ma  egy komplett dizi csere lesz!!! (hangulathoz illő) aztán este, vagy holnap felkerül a friss, amit a komizók, (nem ígérem) ma megkapnak, ha minden jól megy!!!  =)

Továbbra is várlak Titeket, és érezzétek jól magatokat!

Puszi: Beeezy =)

Ui: A hasonmás versenyt se felejtsétek el!!! =)

Bella & Edward - 5. fejezet - Élet vagy halál…

5. fejezet 

Élet vagy halál…
Itt az idő, hogy eldőljön!

A fájdalom maga alá temetett. A vér szagától émelyegtem. Mozdulni sem bírtam. Már csak a halált vártam. Edward járt a fejembe. Edward, most meghalok. Alice láss, és gyertek vissza. Az utolsó gondolataim is a Cullenék körül jártak. Mikor lesz már vége? Éreztem, hogy könnyek folynak végig az arcomon. A fájdalom elnyomott minden más érzést, és már csak a vér szaga és a fájdalom maradt. Már láttam a fényt, amikor egyszer csak megszűnt a fájdalom elmúlt minden. Ez a halál, az út a mennyországba. Köszönöm Istenem, hogy elvetted a fájdalmam. De ne, a tűz. Oltsd el Istenem, nem akarok a pokolba kerülni. A nyakam, a karom, a lábam, éget. Mindjárt meggyulladok. Ez rosszabb, mint az eddigi fájdalom. Miért? Nem akarok a pokolba kerülni.  Istenem szabadíts meg a gonosztól. A tűz marja a testem és érzem, hogy belém bújik, az ereimen keresztül jut el minden porcikámba. Ha tudnám, hogy valaki segíthet, sikítanék, de semmi értelme… vagyis Reneesme. Hirtelen megvilágosodtam. Hiszen ő elolthatja a tüzet, olyan értelmes kislány. Biztos megérti. Elkezdtem sikítani, de a hangom csak távoli zajként hallottam. Mintha egy üvegfalon keresztül hallanám, hogy valaki sikít.
- Bella, cccsss, mindjárt vége. Ne sikíts, meghallják. Carlisle, mit csináljak?
Annyira megdöbbentett Alice aggódó hangja az üvegfalon túlról, hogy abbahagytam a sikítást és füleltem. A tűz tovább égetett, de csöndben tűrtem és vártam, hogy elmém játéka abbamaradjon.
- Esme, hozz borogatást, azzal csillapíthatjuk a tüzet. Rosalie, Reneesme mit csinál?
- Emmetten ugrándozik, gyönyörű kisbaba, nem értem Edward…
- Most nem ez a lényeg. Majd Edwaddal ráérünk foglalkozni, most Bellát kell megmentenünk. Alice, Jasper hol van?
- Kint a levegőn, tudod a vér, még érzékeny rá.
Míg agyam játéka tovább folytatódott hideg ruhákat éreztem magamon. Éreztem, ahogy átjárja testem felületét a hideg víz, míg legbelül égtem. Tüzelt a testem, és ennek a következtébe a ruhák is melegek lettek. Valaki folyamatosan cserélte a vizes ruhát rajtam és ez nagyon jól esett nekem, nagyon hálás vagyok.
- Carlisle szerinted Reneesme, mi?
- Nem tudom, hallom a szívdobogását, ugyanakkor a teste hideg és merev. Ő egy fél vámpír. És mivel gyorsan nő, ezért azon se lepődnék meg, ha holnapra már 10 éves lenne.
- Carlisle, jönnél egy kicsit Reneesme hegyezi a fogait és megharapta Emmett ujját.
A másik szobából jajgatást hallottam.
- Hogy a macska, meg a maci meg a mit tudom, én mi rúgja meg, megharapott… Elvérzek, de cica ne egyetek meg. Temessetek…
Az ajtó becsukódott és nem hallottam tovább Emmett hangját.
- Esme, ne aggódj, Edward észhez fog térni, láttam – mondta Alice.
- Tudom… Csak nézd meg, Bella egyedül szenved. És Reneesme, olyan gyönyörű, mért ilyen lökött Edward?
- Mert túlságosan szereti Bellát. És Bella nincs egyedül, itt vagyunk vele. Amiben tudjuk, támogatjuk.
- Tudom – tudom.
Csönd lett a szobába. A tűz még égette a testem, de már nem olyan intenzíven. A beszélgetésük végére tudatosult bennem, hogy a tűz kialszik, és a testem megmerevedik. Érzem a változást magamon. Érzem, nem az vagyok, aki voltam. A szívem… leállt. Félelem kerített hatalmába. Meghaltam. Ez volt az amiről nem tudom akarom-e, csak azt hogy eljött. Soha többé nem lehetek Edwarddal és Reneesmevel. És a többiek. A pánik eluralkodott rajtam amikor egy nyugodt hangra lettem figyelmes:
- Van valami változás? – kérdezte Carlisle
- Az előbb megmerevedett a teste. Ilyen hirtelen izom összehúzódás, viszont már nem hallom a szívét, egyetlen apró szív dobog 10km-es körzetben és az Reneesméé.
- Akkor már nincs sok hátra. Remélem, nem soká felébred és tudunk vele beszélni, hogy mi is volt az az öngyilkossági kísérlet meg a többi.
- Hát igen, még jó, hogy Edward nélkül jöttünk vissza miután Pushnál a kocsija az óceánba esett…- mondta Esme.
- És a Volturis… már azt hittem meg kell menteni a kis emberlányt, és végre játszhatunk a Volturival, de sajnos Bella becsapott minket. Az elmúlt napokban bejártuk Európát, átúsztuk az óceánt erre ő, a kis mókamester mit csinál? Megszüli a világ legédesebb fél vámpírját, aki a véremre szomjazik… Király – mondta nevetve Emmett.
- Emmett, hagyd, örüljünk, hogy él. De nem értem mért nem láttam hamarabb…
- Kicsim, ne okold magad. Itt vagyunk és megteszünk mindent. – mondta Jasper.
- Jól vagy? Mért jöttél be?
- Már nem bírom tovább odakint, menjen ki más őrködni. Látnom kell Reneesmet is és Bellát is. Jobban van?
- Igen, már nem tüzel a teste, inkább jéghideg. És már…
- Már nem dobog a szíve – fejezte be Carlisle Esme helyett.
- Akkor most már csak várunk?
- Igen.
Újabb csend következett, megint meg se szólalnak, most már biztos, hogy egyedül vagyok. De hova tűnt Reneesme.  A fájdalom megszűnt. Már nem érzek semmit. Úgy érzem muszáj kinyitnom a szemem. Szép lassan kinyitom, de a fény nagyon zavar. Eltelt pár perc, mire a szemem megszokta a megváltozott fényviszonyokat. Résnyire nyitottam az egyik szemem, és nagyon meglepődtem. Ott ült mellettem az az öt ember, akikre a legkevésbé számítottam.
- Bella, végre. – mondták egyszerre.
- Hmm – egyelőre ennyi telik tőlem.
- Végre olyan vagy mint mi. Gyere ide összenyomlak – mondta Emmett. Félve rámorogtam amit megértett és megtorpant. Elkezdtünk beszélgetni, közben egy kicsit erőre kaptam és felültem a kanapén.
- Bella, te élsz…ez annyira… – mondta Rosalie, majd megölelt – köszönöm Reneesmet, tündéri kislány. –kiment a szobából.
- Bella hogy vagy? Mit érzel?- kérdezte Carlisle.
- Éhes vagyok! Adjatok valami…upsz…
- Menjünk vadászni. Egyetértek. Gyere kislány elkapunk valami fenevadat. – mondta Emmett.
- Hát igen.
De mivel senki nem indult vadászni, ezért folytattam a beszélgetést.
- Hogy változtam át? – ez volt a legfontosabb kérdés számomra.
- Reneesme próbálkozott, de mivel még kicsi, és fél vámpír ezért nincs mérge. –kezdte Carlisle - Mikor ideértünk már csupa vér voltál, én változtattalak át. Megharaptam egy két artériát, hogy gyorsabb legyen az átváltozás…
- Mikor volt ez?
- Tegnap előtt. Sikerült lecsökkenteni az átváltozás időtartamát. Ez rekord.
- És Edward?
- Ő Olaszországban van. És nem tudja, hogy mi itt vagyunk. Azt hiszi, hogy Alaszkában vagyunk, ahol ott hagyott.
- Reneesme, hol van? Láthatom Őt?
- Rosalie vigyáz rá, de Bella előtte vadásznod kéne, éjfekete a szemed, és Reneesme félig ember, nem akarjuk, hogy baj legyen.
- Rendben, menjünk vadászni. Milyen napszak van?
- Miért kicsi lány, már kedvenced is van?
Viccesen rámorogtam Emmettre.
- Vigyázz most már vagyok olyan erős, mint te, és lenyomlak Szkanderbe.
Emmett elkezdett nevetni és már rohantunk is ki a házból. A hűvös levegő borzolta a hajam. Éreztem, hogy hajnal van. Emmettet követtem. Elejtettem egy farkast, és jóllaktam. Olyan volt, mintha újjászületnék. Felpezsdült a vérem, és többet akartam. Levadásztam még egy farkast, és körülnéztem. Emmett egy közeli rönkön ült, és nézett. Szemei kidülledtek.
- Egy karcolás sincs rajtad. Sehol egy csepp vér. Bella, te profi vagy.
- Ne nézz. Elpirulok.
Emmett elkezdett nevetni, majd szaladt vissza a Cullen-villába. Mikor visszaértünk, mindenki a nappaliban ült. Bementünk és Reneesme odaszaladt hozzám. Mint észrevettem még nem beszél, de átölelt, és láttam a gondolataiban, hogy tudja, hogy én vagyok a mamája. Emmett közben elkezdett mesélni.
- … Bella egy vérbeli profi. Nézzetek rá. Egy karcolás, és egy csepp vér sincs sehol. Úgy vadászott, mint aki már évtizedek, vagy inkább évszázadok óta csinálja.
- Ne túlozz Emmett. Csak az ösztöneimre hallgattam. – mondtam szégyenlősen.
Leültünk mindannyian a kanapéra és újabb beszélgetést kezdtünk.
- Mit csináltál, amíg mi… - kérdezte Esme.
- Alice nem tudom láttad-e előre, vagy csak mindig tele van a kamra emberi kajával, de köszönöm. Ideköltöztem, elterjesztettem Forksba, hogy meghaltam, és itt voltam, magányosan. Nélkületek. Nagyon rossz volt. Sose csináltam semmit, csak feküdtem, szenvedtem, ettem, szenvedtem, aludtam, szenvedtem, és sírtam… ja és szenvedtem, ha nem mondtam volna…
- Nem elégszer, de hidd el felfogtuk, nem vagyunk sügérek… legalábbis a jelenlevők biztosan nem – mondta Emmett.
- Emmett, ne célozgass, olyanokra, akik nincsenek itt. – mondta Rosalie.
- Köszi Emmett. Tehát itt voltam. Semmit nem csináltam, aztán napról-napra nagyobb lett Reneesme és a fájdalmaim nagyon erősek lettek. Éreztem, hogy valaminek vége, és hogy Reneesme elindult. Aztán jött a vérszag, és a fájdalom és nem tudtam mi lesz. Reméltem, hogy Reneesme át tud változtatni, miután megszületett, csak lebegtem…a semmibe. De pár perccel később jött a csönd, senki sem beszélt, és gondolom akkor értetek ide, mert égetni kezdett a tűz. Nem tudtam elviselni. Akkor már nem fájt semmi, csak égtem.
Folytattam volna a beszámolót, ha valaki épp nem csöngetett volna a Cullen-villa ajtaján.
De vajon ki az?

Folyt.köv. de csak akkor, ha legalább 15-en komiztok.=)

Első öt komizó megkapja hamarabb a következő fejezetet!!! (e-mail címet adjatok meg) 

Bella & Edward - 4. fejezet - Fájdalom!

4. fejezet
Fájdalom!



Lassan teltek a napok. Szerintem Alice látta, hogy itt leszek és Esmével bevásároltak emberi kajákból… Már három napja itt vagyok, és még mindig rengeteg kaja van. Köszönöm Alice… Hiába nem hallod ezt most. Mást se csinálok, napok óta csak Alice ágyán fekszek és töprengek… Egy tervem sem vált be, hogy visszacsalogassam a Cullenéket. Már feladtam, feladtam mindent a reményt, a vágyakozást. Nem kell semmi, csak Edward, de ő nincs itt. Reneesme gyorsan nő. Már nagyon fáj felkelni, mozogni, már nem, egyáltalán nem tudok. Mikor jön végre a mindent elsöprő fájdalom? A fájdalom melyre napok óta várok. Már jó lenne, ha eljönne, mert nagyon nehezen viselem az életet. Csak a fájdalom jár a fejemben. Csak arra tudok gondolni, mikor lesz már vége? Sokszor Edward is eszembe jut. Gyönyörű szeme, a fél oldalas mosolya. Oh Edward mért hagytál el? Sokszor sírva alszok el, mert ő jár a fejembe. Edward szeretlek. De hiába. Nem tudom mit várok jobban, hogy Reneesme képes lesz megtenni amit kérek, vagy hogy meghalok. Ha meghalok, akkor eltűnik a fájdalom és csak lebegni fogok. Ha Reneesme megteszi, akkor az örökké valóságig egyedül maradok és szenvedek Edward nélkül. Mi legyen?
Nem tudom mennyi időm van még hátra, nem is akarom tudni. Edwardot akarom. Megint más se jár a fejembe, csak Edward. Mindent megtettem, hogy visszacsalogassam a Cullenéket. De semmi nem vált be! Annyira fáj, hogy nincsenek itt.
Megyek eszek valami emberit, hisz Reneesmere gondolnom kell. A lakás olyan fakó. Lehúztam a rolókat, senki ne lásson be. Nem akarom, hogy rájöjjenek itt vagyok. A konyhába elcsúsztam, bevertem a fejem és elkezdett vérezni. A fájdalom átjárta a testem.
- Reneesme, még ne! Még nem vagyok kész… Még nem akarom!
Reneesme nem hallgatott rám. Elkezdtem vérezni és a vér szagától elájultam. Ájultan feküdtem a földön. A fájdalmat továbbra is éreztem. De megbénított valami mozdulni és sikítani sem tudtam. A vér szagát éreztem… És hányinger kerülgetett.

DÍJ!!! KÖSZÖNÖM!!!

 DÍJ!!!

Hogy mit is kell tennem? :)

1.Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2.A logót ki kell tennem a blogomra.
3.Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4.Írni kell magamról 7 dolgot.
5.Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6.Be kell linkelnem őket.
7.Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Íme:

1. Nagyon szépen köszönöm Lettinának, Klaudyának, (L)Alice(L)-nak =)
Hálás vagyok, hogy gondoltatok rám. :)

2. A logót már kitettem. :)

3. http://teliholdszava-lettina.blogspot.com/
http://stories-of-the-volturi.blogspot.com/
http://cullenek-weekdays-betty.blogspot.com

4.  Huhh...hát nézzük:
1-Kissé problémás csaj vagyok
2-Szeretek olvasni (Alkonyatot)
3-Szeretek verseket írni... =)
4-Nagyon kritikus vagyok (magammal szemben)
5-Imádom a két hugom (1 és 15 évesek)
6-Utálom átpelenkázni a húgom, mert most már elmászik =)

7-Imádom anyumat, nevelő apumat, húgaimat és a nagyszüleimet =)

5-6. egybe =)

Bellablog - http://bellablog.gportal.hu/
Vivika 95 - http://www.nessiecullenstory.blogspot.com/
Lettina - http://teliholdszava-lettina.blogspot.com/
Klaudya - http://stories-of-the-volturi.blogspot.com/
(L)Alice(L) - http://cullenek-weekdays-betty.blogspot.com

Henci - http://alkonyat-newmoon-eclipse.blogspot.com/

Inka és Kanga - http://inkakanga.blogspot.com/

7. FOLYAMATBAN! =)