Bella & Edward - 9. fejezet - Edward élet és halál között

9. fejezet

Edward élet és halál között

Jacob morgott egyet, majd tovább szaladtunk. Tudom, hogy észveszejtően gyorsan szaladtunk, de nekem ez lassú volt, gyorsabb tempóra kapcsoltam. Már éreztem az óceán illatát. A szívem, ami ugye nem ver, mintha megtelt volna vérrel. Torkomban egy óriási nagy gombócot éreztem. Edward él, és csak ez a fontos. Nem tudom mennyi időbe telt, de megérkeztünk La Pushba. Berohantam a Black házba, és Edwardot kerestem mindenhol.
- Bella, csak nem képzeled, hogy Edward itt van? Billy megölt volna. Samhez megyünk. – jött be utánam Jacob.
Bután megráztam a fejem, majd kiviharoztam a házból. Jacob pedig jött utánam. A legjobb barátom, akit nem tudtam átverni, mégis megpróbáltam, ő pedig mindezek ellenére, megmentette életem értelmét. Örökké hálás leszek neki. Rohantunk, az erdőn keresztül, Carlisle és a többiek is mögöttünk jöttek. Már égtem a vágytól, hogy odaérjünk. A szomjúság égette a torkom, de nem foglalkoztam vele. Jacob lassított, és mi is lassítottunk.
- Ha nem gond, akkor itt lassítsunk egy kicsit. Nem akarom, hogy megtámadjanak titeket, mert azt hiszik, hogy támadni jöttetek.
Bólintottunk, majd lassabban folytattuk az utunkat. Eddig sosem értettem mért mondja Alice és Edward, hogy rémes szagom van, de most már tudom. Iszonyatos bűzterjengett itt. Olyan… hm… ázott kutyaszag. De inkább csendesen gondolataimba mélyedve légzés nélkül mentem tovább. Carlisle megérintette a vállam.
- Bella, jól vagy? Régen vadásztál… mi már régóta csináljuk, de Te… Ha baj van, szólj és…
- Nem Carlisle, semmi gond! Kibírom.
Megérkeztünk. Mély levegőt vettem, megpróbáltam nyugodtan gondolkozni, Edward… csak ez az egyetlen szó járt a fejembe.
Bementünk a házba, a farkasok egyesével léptek elő a szoba sötétjéből. Kedvesen néztem rájuk, de mindegyikük szemében megvetést láttam, amikor rám néztek.
- Megszegtétek – lépett előrébb Sam.
- Nem… nem szegtük meg… Bella haldoklott. Életet mentettünk…
- Nem ez a fontos – szakítottam félbe Carlisle-t. – hol van Edward?
- A belső szobába, de nagyon rossz bőrbe van.
Carlisle és én mentünk be először a szobába. Edward szakadt ruhákba feküdt az ágyon. Gyönyörű volt, de meggyötört és sebesült. Mély vágás éktelenkedett a nyakán. Szörnyülködve néztem rá. Mikor Alice is bejutott a szobába, sikkantott egyet
- Edward – zokogta Rosalie.
- Carlisle mit tudunk csinálni?
- Várunk… Ha Edward élni akar, akkor holnapra semmi baja nem lesz, ha viszont már feladta, akkor…
- Ne… nem… Carlisle, ne mond ezt… most nem látom a jövőt… mert… de Edward élni fog.
Alice mondata szöget ütött a fejembe… összeraktam a fejemben a kockákat… Carlisle azt mondta, Edward élni fog, ha akar, Alice azt mondja nem lát semmit. Tehát lehet, hogy Edward…
- Nem… nem halhat meg. - Odamentem hozzá. Leültem mellé a pamlagra. Megszorítottam a kezét… Vártam, hogy reagáljon valamit, de semmit nem csináltam. Fejemet ráhajtottam a vállára és vártam.
Az idő teljesen lelassult. Mintha nem is menne… a percek csigalassúsággal teltek. A fájdalom hívatlanul jött. De eljött, és már nem tehetek semmit. Testem rázta a zokogás. Szívem megszakadt. És már nem maradt értelme az életemnek. Edward csinálj valamit. a szobában már csak én maradtam, Edwarddal, a többiek fojtott hangú társalgást folytattak a konyhába. Hallottam, hogy Carlisle felhívta Esmét. Rosalie, Emmett, Jasper és Alice elmentek vadászni ki La Pushból. A farkasok könnyűszerrel végezhettek volna velünk, de inkább csak Carlisle-al beszélgettek.
Nem tudom mi óta feküdtem Edward mellett, de könnyeim záporoztak az arcomon... Kőszívem rég megszakadt amikor megláttam Edwardot ilyen sebesülten.
- Edward kérlek… ne add fel… szeretlek.. és élek…Reneesme is él, és kellesz a szüntelen örökkévalóságos életemhez, hogy ne legyek magányosan egyedül a végtelen életemben.
Folytattam a zokogást, amikor szoborszerű kő testem alatt, megmozdult valami ami nem a pamlag volt, hanem valami keményebb…