Bella & Edward - 6. fejezet - Boldogság vagy hasonló...

6. fejezet

Boldogság vagy hasonló…

Összenéztünk, mi heten vámpírok. Először úgy éreztem újra verni kezd a szívem, Edward.
Boldogan kezdtem szaladni az ajtóhoz, Jasper megérezte boldogságom és az izgalmam Carlisle pedig lefogott.
- Engedj el, Carlisle, Edward az.
- Nem, Bella. Látszik, hogy új vámpír vagy még. –zavarodottan néztem rá, miről beszél – Bella nyisd ki a füled, hallgasd csak… Edwardnak már nincs szíve. Viszont aki itt van annak dobog a szíve.
Elkezdtem fülelni, valóban, két szív dobogását hallgattam. Az egyik Reneesmeé volt, a másik pedig egy izgatott alaké, valószínűleg azé, aki az ajtó előtt állt. Hirtelen megfeszült minden izmom. Vajon ki lehet az? Charlie? Rájött, hogy a Cullenék visszatértek és számon akarja kérni hol vagyok? Vagy ki az? Jacob? Gondolni sem akartam rá.
- Akkor hogy tudjuk meg, hogy ki az? – kérdeztem aggodalmasan.
- Jasper és Emmett már kimentek a hátsó ajtón megnézni.
- Valami fiatal nő. Emmett kint…
- Itt vagyok, valami ingatlan kereskedő a nő, és meg akarja venni a Cullen-villát. Mondtam neki, hogy jöjjön vissza délután, mert a családotok korán el szokott menni, és délután jön vissza.
Esme morogni kezdett – nem eladó a házam. Ezt én…
- Nyugodj meg kedvesem, nem adjuk el, ezt te is tudod – nyugtatta Carlisle.
- Carlisle, Edward vissza fog jönni?
- Sajnálom Bella, ezt nem tudom. Remélem… de – megcsörrent Carlisle mobilja.
- Dr. Carlisle Cullen, miben segíthetek… Köszönöm már nem érdekel a Kanadai munka, igen köszönöm, visszaköltöztem a családommal Forksba, ha mégis esedékes lenne, jelentkezem… köszönöm.
- Ki volt az? – kérdezte Esme.
- Jelentkeztem egy orvosi állásra Kanadába. Most hívtak vissza.
- Alice, mi baj? Mit látsz? – kérdeztem aggódva.
- Csak képek, repülő, fény, ünnepség, Volterra, tűz, Edward – mondta kerekre nyílt szemekkel Alice.
- Neeem… - sikítottam – valamit tennünk kell. Carlisle, mit jelent ez?
- Bella, Carlisle nem jövendőmondó, ahogy Alice se, nyugi mindent megteszünk.
- Carlisle felhívom Edwardot – mondta Rosalie.
- Rendben, derítsd ki, hogy mire készül.
Rosalie elvonult, csendben ültünk heten a kanapén, vártuk Rosaliet, Reneesme Esme kezében aludt, nagyon aranyos volt. Sírni volt kedvem, ha tudnék, biztosan sírnék tehetetlen dühömben. Jasper érezte a feszültséget, ezért egy nagy adag boldog érzelmeket küldött nekem, jól esett, de nem csillapította az érzéseimet. Vártuk Rosaliet, hogy visszajöjjön, de már vagy 10 perce kiment. Elkezdtem erősen koncentrálni Rosalie-ra és Edwardra. Lehunytam a szemem, és koncentráltam. Edward járt a fejemben, amikor hirtelen meghallottam a hangját, amint Rosalieval beszél:
„- Rosalie, nem tudom mért mentetek vissza, de nem érdekel, Bella úgyis meghalt. Nem élte túl, és én vagyok a hibás, hagyjatok, felejtsetek el… nem tudok nélküle élni!...”
Felkavart, amit hallottam, Edward azt hiszi meghaltam. Mit tegyek? Rosalie fujtatva jött vissza a nappaliba.
- Nem lehet beszélni vele. Katasztrófa. Nem hallgat rám, azt hiszi Bella meghalt, és a Volturihoz akar menni, hogy megkérje, őket öljék meg.
- Nem… az nem lehet… Edward – mondta fájó hangon Esme.
A szívem összefacsarodott. Edward, itt vagyok, mért vagy ilyen buta? Ha tudnék sírni, már sírnék.
- Most mi legyen? – kérdeztem
Jasper nyugtató érzést küldött mindannyiunkra, de senkire nem használt.
- Utána megyünk. – jelentette ki Carlisle. – ne aggódjatok, előbb ölöm meg én, minthogy a Volturi hozzáér.
- Segítek – ajánlkozott Emmett, de tudtam, hogy csak viccelnek, legalábbis remélem.
- Akkor most csapatokba szerveződünk, és úgy megyünk Edward után, nem szabad, hogy mindenkit egyszerre vegyen észre. Rosalie velünk jössz, vagy maradsz Reneesmevel?
Rosalie könyörgően nézett Esmére.
- Vigyáznál rá? – kérdezte.
- Persze. Majd itthonról aggódok, de hívjatok, bármi történik. – válaszolta Esme.
- Rendben, akkor Rosalie, Bella, Alice, ti hárman indultok A Denali-klánhoz, megnézitek Edward nincs-e ott, mi pedig rögtön Olaszországba megyünk, hogyha oda jönne, le tudjuk beszélni.
- Mi? – néztem zavarodottan Carlisle-ra. – Nem. Nem megyek a Denali-klánhoz. Olaszországba megyek, veletek vagy nélkületek. Edward az életem értelme. Nem… Nem hagyom, hogy megtegye. Együtt megyünk Olaszországba. Hatan biztosan megtaláljuk, bárhol van!
Carlisle lemondóan beleegyezett, de nyilván nem örül neki. Mikor ketten maradtunk a nappaliba, felajánlottam neki, hogy menjünk csak ketten, de azt mondta, hogy semmi értelme úgyis utánunk jönnének. Megértem, hogy nem, örül neki, hogy mindannyian oda akarunk menni, de be kell látnia, nincs más megoldás. Kb. két perc alatt mindannyian bepakoltuk, amire szükségünk van. Carlisle megcsókolta Esmét, aki fülébe súgta legnagyobb kívánságát:
„Hozd vissza Edwardot!” A szemem szúrni kezdett, vártam a maró könnycseppeket, de nem jöttek. Hisz már nem tudok sírni. A Port Angeles-i repülőtéren megvettük a jegyeket az első Olaszországba induló gépre, de még így is maradt másfél óránk. Leültünk a váróba, és csak vártunk, senki nem mondott semmit. Egy szavunk nem volt, csak ültünk ott hatan, mozdulatlanul. Az emberek megbámultak, de minket nem érdekelt. Mikor már Jasper érzései sem tudták csillapítani feszültségemet, felpattantam és elkezdtem fel-alá sétálni, gondolom az a többieket idegesítette, de nem érdekel. Engem kicsit megnyugtat. Felszólítottak, hogy az olaszországi gépbe szálljunk be. Mind a hatan elkezdtünk szaladni a 24-es kapuhoz. Elővettük a jegyeket és szaladtunk. Nem tudom hova siettünk, hisz még volt idő, de mind úgy éreztük ez kell. Kis feszültség oldásnak. Oda adtuk a jegyeket, és szálltunk be a gépbe. Elfoglaltuk a helyünket és vártunk a felszállásra. Alice és Rosalie között ültem, és hiába nincs képességem az érzelmek érzékeléséhez, éreztem, hogy mindketten nagyon feszültek. Felszólítottak a biztonsági öv bekötésére. Mi bekötöttük és vártuk a felszállást. A gép lassan emelkedni kezdett és még jobban feszültek lettünk. Megpróbáltunk pihenni. Ültünk, olvastunk, de semmiképp nem szólaltunk meg, ahhoz nem volt elég erőnk. Jasper a fejét fogta és csóválta. Emmett csak ült átölelte Rosaliet és nézett a semmibe. Carlisle gondolkozott. Alice pedig koncentrált. Csak én nem tudok másra gondolni, csak Edwardra. Mi lesz, ha meghal? Ez a kérdés járt csak a fejembe. Edward szeretlek! Tudom nem hallod, de kezdek megőrülni, magammal beszélgetek. A repülési idő hamar letelt, újra felszólítottak az övek bekötésére, amikor Alice megmerevedett, látása elhomályosult. Megrázkódott, majd óriásira nyílt szemekkel nézett ránk, mi nem értettük, mi történt, lehet Edward rájött, hogy utána jöttünk.
- Edward… Nem Olaszországban van
Carlisle, Jasper, Emmett, Rosalie és én is elkerekedett szemekkel néztünk rá. Butaságokat beszél, nem hiszem… Edward biztos csak ezt akarja mutatni neki.
- Miről beszélsz? – kérdeztük szinte egyszerre.
- Megváltoztatta a döntését. Ezer százalék, hogy nincs itt Olaszországba. Tudom. Ismerem a helyet ahol van. Mi is voltunk ott. És még Bella Te is tudod, hol van.
- Én? De hát én nem látom a „jövőt”. Honnan tudnám, hol van?
Carlisle fürkészően nézte Alice-t. Majd megszólalt.
- Mielőtt meghalna, ott van…
- Pontosan Carlisle, mehetünk vissza. Edward Bella a sírjánál van Forksban, és van itt még valami.
- Mi? – kérdezte Rosalie.
- Valaki leselkedik rá… - fejezte be Alice
Folyt.köv. =)
Első 5 komizó megkapja a 7. fejezetet hamarabb!!! E-MAIL CÍMET ÍRJATOK!!! Szerintetek ki leselkedik Edwardra? =)